2010. március 7., vasárnap
Hajnalban
A tegnapi hazaérkezést követő 20 órát végigaludtam. Ez már szinte hozzá tartozik a három éjjeles műszakomhoz. A legfontosabb, hogy az egész család megérti ezt! Én nem is tudom mit kezdenék nélkülük. a 17-ik évbe lépett házasságunk ismét kezd a legszebb évekre mutatni. Azért ezek az évek, nem múltak el nyomtalanul. Szép és mozgalmas volt mindegyik. A nehezebbeken szerintem túl vagyunk. A problémák megoldása most már igazi közös feladattá vált. Nincs egyéni akció, család van! Ez az igazi házasság és család. Kemény éveket tudhatunk magunk mögött. Akár érzelmi, akár anyagi téren. Látom a jövőt. Legalábbis azt hiszem. Ez egyre szebb, és vonzóbb! Ennél optimistább már nem is lehetnék! :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése