Most augusztus 13-a, kinn vagyok. Visszagondolva, nem is volt olyan rossz odabenn. Teljes ellátás, nyugalom, csend. Már amikor volt. Voltak jó napok, és rossz napok. Az eleje nehéz volt. Nem is emlékszem sokra. Többnyire, a szobában és a társalgóban teltek azok a napok. Akkor sem beszéltem senkivel, ahogy most sem. Még mindig. Pedig kellene. A "jobbanlét" határán, belemerültem a puzzle kirakás rejtelmeibe. Ötszáz darabosak voltak, kellően lekötötték a figyelmem, és nem kellett beszélnem. Ha kérdeztek válaszoltam, egyébiránt semmit.
Kedves párom folyamatosan bombáz emiatt. Nem tudok neki igazi választ adni, hogy miért van ez. Bogyikat cseréltek, most egy másik oldaláról közelíti meg a problémám okozóját. Ez tenné rendbe az enzimek, és azon anyagok egyensúlyát, amik kibillentek a helyükről. Volt egy felpörgött időszakom, de az is alapjában a bogyi váltásánál. A teljes hatás elérését hat hétben redukálták. Ezen már rég túl vagyok. Mégsem érzem igazán, hogy beillenék a jelen élet közegébe. Sok idő telt el, több év, és sok időnek kell eltelnie, mire visszatérek. Nekem ez a véleményem.
A másik. Se az én famíliámról, se az anyósomékról nem szeretnék semmit ide leírni. Tudván, hogy nyilvános blog lévén, ők is olvashatják. Nem rossz szándékkal jegyzem meg ezt. Nem akarok semmi újabb nézeteltéréshez vezető konfliktust kirobbantani.
Nejemmel végre sikerült megállapodnom az anyagiak elosztása terén. Megértette a fontossági sorrendet. Először Mi, aztán a többiek. Másként nem megy. Így sem lehet tartani teljesen az elképzeléseimet. Igen, az Én elképzeléseimet. Ez egy kicsit akaratosnak tűnhet, de elviekben nekem kell a nadrágot hordanom. A megélhetésre valót is többnyire előteremtettem. Hogy milyen áron, azt saját bőrömön tapasztalom. Ami totálisan padlóra tett, az a mérhetetlen sok kimondatlan szó, amelyek az elmúlt években összegyűltek. Ezen a téren, egy óriási káosz van a fejemben. Hiába a sok jótanács, hiába a sok jó ötlet,hogy miképp tudnám rendszerezni, és elkezdeni az úgynevezett "visszatérésemet". Könyvtárhoz hasonlítva, ABC sorrendben, vagy épp a kezdetektől kiindulva. Jut eszembe. Kezdetek? Hogyan állapíthatnám meg a kezdetet?
A házasság, az ismeretség, vagy az udvarlás idejétől. Ezen még gondolkoznom kell.
Valakitől hallottam, "egy rosszat, négy jóval lehet kompenzálni". Pontosan mire érthette?
Az elvesztegetett napokat, hónapokat, vagy éveket? Az elég soknak tűnik. Ha csak az italozásaim számát tekinteném, már akkor is vezekelhetnék az életem végéig, és még akkor sem mondhatnám, hogy megvolt a "négy jó". Vajon ez a Nejemre is vonatkozik?
Az elmúlt hetekben sokat email-eztünk, mivel ez volt a legolcsóbb kapcsolattartási forma. Én a telefonommal, Ő az asztali géppel. Érdekes, hogy írásban sokkal beszédesebb az ember, mint verbálisan. Talán mert nincs a visszavágás azonnali lehetősége, illetve a még forró helyzet kibeszélése. Ez sokat elárul rólam. Többet tudtam meg ez idő alatt párom gondolkodásáról és a sajátoméról, mint az évek során. Nagyon sokban különböznek a véleményeink. Ezt most nem fejtem ki bővebben.
Ami most igazán zavar, hogy mindenáron "beszéltetni" akar. Én nem. Jó nekem így is. A Démonistennőhöz készülök, de oda is bátorság kell. Ő már ismer eléggé, hogy segítsen. Megyek is. Folytatni fogom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése