Munka, avagy munka.

Már több, mint fél éve nem írtam semmit. Pedig meglehetősen élménydús hónapok vannak a hátam mögött. Sokáig gondolkodtam, mi mindent írhatnék. Talán már az elejére sem emlékszem. Kezdjük ott, hogy szeptember közepe van.

Megcsap a változás szele. A gyárban műszakot váltok. ("hamari" döntés volt) Élem az újonnan kialakított életem. Beilleszkedem az új környezetbe. Új feladatot kell ellátnom.

Rework (rossz készülékek javítása) elvégzésének koordinátora lettem.

Jó volt nekiindulni, új kihívásnak számított. Egy teljesen új pozíció a gyárban. Ismeretlen talajon járni, ami telis-tele aknákkal. Nem volt ki felszedje. Magam oldottam meg. Abban bíztam, ha pontosan, precízen, megbízhatóan végzem a feladatokat, talán több is lehetek. Láttam egy alternatív jövőt. Kilépni a beskatulyázott instruktori munkakörből. Igazán önállóan, felelősségteljesen dolgozni, aminek van értelme, aminek van jövője! Tévedtem.

Januárban jött a hideg zuhany. Elindultam egy ösvényen. Kitapostam, hogy járható legyen. Mire már a "kavicságy" is kész volt, csak az "aszfalt" hiányzott, megtörtént az újabb átalakulás.

Igazából a mai napig nem értem, hogy mi is történt akkor. Csak az én műszakomban változott a dolgok menete? Sajnos a szomorú valóság, hogy igen.

Kialakítottak egy teljes új, 20 szerelőszigetből álló rework-folyosót. Hozzáteszem, minden csopinak 20 szigete van. Ide mindjárt két csoportvezető került. Ők hozták magukkal a régi megszokott kollégáikat, felsőbb utasításra kikerültem közéjük. Ott ragadtam, mint egy "auslander". Még ma is kivülállónak érzem magam. A mai napig nem találom a helyemet.

Jelen pillanatban a gyár harmadgőzzel üzemel. Hasonló rework-ös munkával ütöm el az időt, máshol és egy kicsit másképp. Ezzel vége is. Alaphelyzetbe kerültem, mint anno.

Szerencsémre, egy igazán jó barátra leltem odabenn. Soha nem gondoltam volna, hogy azok leszünk. Az elmúlt évek alatt, a sok előítélet, amit a többi kollégám sugallt, engem is befolyásolt. Nagyon-nagyon bánt, és szégyenlem miatta magam. Együtt dolgozunk, és szerény véleményem szerint is, jól.

A probléma ott kezdődik, hogy már Ő sem szeretne sokáig itt dolgozni. Kérdezem. Ilyen légkörben?

Ahogy január óta telnek a hónapok, egyre eltökéltebb lettem, egy új munkahely keresésében. Bízom a változásban, változtatásban. Apró jelentéktelen lehetőségek adódtak, adódnak, de egyik sem hoz annyit, amiért érdemes lenne váltani. Nem utolsó sorban, kezdhetnék mindent elölről. Újra "alapozni", és "építkezni". Épp elég volt a Határőrség után újraszervezni mindent. A-tól Z-ig. Most itt tartok. "Állok a mérlegen."

Ebben a blokkban, szándékosan nem írtam kedves családomról, azt majd a következőben teszem meg.