A mai napomat szeretném többé kevésbé leírni. Szabadságon volnék. De, elméjülten aggasztanak a munkahelyi változások. sajnos csak részinformációim vannak. Néhány kollegám beszámolóiból összerakott képek. Én már vagy fél éve megmondtam, a soroknak vége. senki nem hitt nekem. hát most itt van. Élőben, és emberi tapasztalatokban. De igazából nem is erről akartam írni.
Idézet a régi naplómból. Talám idevágó, vagy sem.
" küzdök mint leopárd a zsákmányért. Döntés. Most már képes vagyok önállóan dönteni.(ez egy kicsit még erős)Így leírva még keménynek tűnik.Puding próbája az evés. Eljött a 3 óra és eljött az a pillanat, hogy a zenehallgatáson és a rejtvényfelytésen kívül más nem igazán jut eszmbe semmi. Ettől a perctől retegtem, hogy ezeken kívül nem juzt eszembe semmi. Itt mutatkoik meg igazán, hogy a kórház korlátai végesek. A betegek, gyógyulásáért mit tesz meg. Netán mit nem. Az állandó fekvésból már baromi elegem van, ezért hát megpróbálok tv-nézni. Audni nem karok, hátha az éjjel nem fog menni. Kimenni a társalgóba lelombozó. Csupa "zombi". Begyógyszerezett emberek, akik azt sem tudják hol vannak. Ha leülök közéjük, mindenki cak a saját problémáját regéli, vagy 100 féle formában. A szobában félhomály. az előtérben félhomály. Eldömtöttem teszek ellene. Egy nap, egy függöny. Hadd jöjjön a tavaszi napsütés. Türrelem és kompromisszum. van aki meg kar gyógyulni, van aki nem." Azt hiszem mára ennyi elég is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése