2010. szeptember 4., szombat

Egy kérés teljesítése

Megígérem minden olvasónak, rokonnak, családtagnak, ismerősnek, barátnak, és ha valakit kifelejtettem volna annak is, itt a blogban NEM FOGOM ŐKET MEGEMLÍTENI! Soha! Se jót, se rosszat nem fogok írni senkiről és semmiről, ami utalna fentebb említett emberkékre. Ez a kérés.
Csak, és kizárólagosan magamról fogok írni.
Jól vagyok, köszönöm szépen, egy önzővé és utálatossá avanzsált személy lettem. Bárki, bármit is gondolna. Nem kell olvasgatni, nem kell megjegyzéseket tenni, mert ez senkire nézve nem kötelező. Hát ez volna a "mindenki" kérése :)

2 megjegyzés:

  1. Kedves Robi!
    Mi ugyan nem ismerjük egymást, de én olvasom a blogod.
    Ehhez a posztodhoz szólnék hozzá, saját tapasztalat alapján: ha Magadról írsz, attól nem lehet elvonatkoztatni a családot, barátokat, mert végül a napi történéseket annyira cenzúráznod kell, hogy nincs miről írni, vagy csak a valóság elferdítésével lehet azt közzé tenni.
    Én éppen ezért zártam a blogomat, hogy csak az olvashassa, akiről én tudok, és leírhassam bátran azt, amit gondolok. :)
    Persze fel lehet vállalni a véleményt is, amiről úgy érzem az írásod alapján, hogy a családtagjaidéval nem minden esetben egyezik. :)

    VálaszTörlés
  2. Tünde!
    Igazat szólsz, a megjegyzésedben. Nem lehet kizárni mindent és mindenkit. Igen, a saját életem és gondolataim táplálják írásaimat. Szeretném, ha az igazságot írhatnám, nem pedig enyhén ferdítve azt.
    Ezek után, csak, és kizárólag erről fog szólni. Ez nem egy újság, amit "cenzúráznak", nem is egy "pletykalap". Visszatérek régi önmagamhoz, és írni fogok. Aminek terveztem.
    Egy online napló....

    VálaszTörlés