Azt hiszem mára már kipihentem magam. Igaz, tegnap 14 órát aludtam, de előtte szinte semmit. Nagyon megviseli az ember szervezetét ez a fajta munkarend. Három éjjel három pihi, három éjjel három pihi, aztán váltás. Három nappal, három pihi, három nappal, és ismét három pihi. majd kezdődik elölről minden. A nappalok nem is annyira viselnek meg, bár fárasztó a tizenkét óra. Az éjjelek, mert nappal nem ugyanaz az alvás. A harmadik végére, teljesen leamortizálódom. Nem csoda, hogy előfordul hosszabb alvási ciklus. A családnak nem igazán tetszik, de tudomásul veszik ezt. ű
Holnap kezdem ismét az éjjelemet. Az első nap nemgond. A második már nehezebb, aztán a harmadik a "111". Hogy mi ez a "111"? Ez a "Mindegy :)" nap.
Épp ebédidő van. Ezért hát ma csak ilyen rövidet írok.
Jut eszembe. Előkotrom régi kézzel írt naplómat, aztán abból is fogok idézgetni. Néhány értelmesebb gondolatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése